(Ez nem egy napló!)
"Miről olvashatunk ebben a könyvben? Magáról az életről. A kitartásról, állhatatosságról,a hitem megtartásáról nehéz helyzetekben is.Engedelmességről,örömről,vidámságról és arról, amit az élet valóban megtanít nekünk. Amit Madách olyan szépen megfogalmazott: "Embernek lenni minden körülményben..."
ELŐSZÓ HELYETT
“Amikor megmásztál egy csúcsot akkor döbbensz rá,hogy még sokkal több csúcs van előtted amit meg kell másznod”
Nelson Mandela
"Mit tennél,ha valami isteni csoda avagy a sors fintora által egy idegen országba kerülnél? Most nem arra gondolok,hogy üzleti útra mész vagy turistaként keresel fel egy másik országot,netán emigrációs célzattal hagyod el szülőföldedet. Elhatározod,hogy elmész egy másik országba és ott fogsz élni és dolgozni néhány hónapot,vagy egy-két évet,majd megszedve magad "kemény" valutával hazamész és élsz,mint Marci Hevesen. Megtervezed az utat,már hónapokkal előtte,majd felülsz a repülőre és uzsgyé beleugrasz az ottani életbe. Mit fogsz csinálni? Hogyan fogsz megélni?Hol fogsz lakni? Ahogy tervezgetsz,úgy rohansz neki egy másik falnak. Olyan falnak amely csupa kérdésekből áll.Nem is fal inkább egy labirintus az egész. Hogyan fogod megélni a változásokat és új életformádat amely teljesen különbözik a régi otthoni megszokott életviteledtől? A teljesen más környezetedről már nem is beszélve.Hogyan fogod mindezt megszokni? Ezeken a kérdéseken járt az agyam,miközben kényelmesen hátradőlve a gépem ülésében az óceán felett repültünk. A nyelvtudásommal nem lesz baj,hiszen 14 éves korom óta tanulom az angolt,vagyis több,mint tiz éve...a gond az,hogy nincs nálam elég pénz....Na jól van elég már az aggódásból-korholtam magam-hiszen dolgozni fogok és keresek majd elég lóvét. Oké most már ideje lesz lelazulni hapsikám...Próbáltam elaludni egy kicsit,de nem nagyon ment,mert az örökös turbulencia,a repülőgép zaja és az utastársak tracsizása közepette ez nehéz volt. Ahogy a gépem gurult be a torontói reptér termináljához akkor még a legvadabb álmomban sem gondoltam volna,hogy a tervezett néhány hónapi itt tartózkodásomból közel 10 év lesz! A magyar átlagpolgár,hogyha először vetődik az amerikai kontinensre akkor ki van téve annak az érzésnek amit az angol úgy nevez,hogy "culture shock" vagyis az idegen kulturába való megérkezés az egyfajta sokkot vált ki belőle. Más emberek,más házak,szuper autók és még sorolhatnám.. Eszünkbe jutnak hirtelen a tévében látott amerikai filmek. Annyi a különbség,hogy ezt a filmet most én rendezem és a főszerepet is én játszom benne.Át evickélve a vám és útlevélvizsgálaton szerencsésen kiértem a reptér érkezési oldali várójába.Hirtelen egy kétméteres fekete hordár bucskázott elém a semmiből és felajánlotta,hogy viszi a csomagjaimat.Mondtam neki,hogy elbírom magam is,de addig erősködött,hogy majd ő igy meg úgy segit.Mire kettőt számoltam volna,már kerített is egy kézikocsit és semmi perc alatt felpakolta rá a bőröndjeimet,majd egy kosárlabdajátékos tempójával már igyekezett is a kijárat felé. Loholtam utána szaporán,mint egy vizsla amely szagot fogott és kérdeztem,hogy mindez mennyibe fog nekem kerülni? "Ne aggódjon sir"-mondta hetykén és sasszézott tovább sem Istent,sem embert nem ismerő tempójával.Amikor kiértünk a parkolóba akkor jött rám az a bizonyos sokk. Teljesen magával ragadott a szuper kocsik,limuzinok és buszok látványa,amelyhez még hozzájött az az utánozhatatlan zaj kavalkád ami körülvette környezetüket. A világ minden tájáról összesereglett emberek próbálták megtalálni helyüket abban a nagy rohanásban amely egy nemzetközi repülőtér életének kényszeredett velejárója. Előkotorásztam a pénztárcámat,hogy kifizessem a hordárt. Még mindig a sokk hatása alatt állva az első bankjegyet átadtam a fekete "kosaras"-nak aki azt megköszönve széles mosollyal odavetette: -Legyen üdvözölve Kanadában! Majd úgy ahogy jött,hirtelen eltűnt a semmibe.... A tizdolláros bankómmal együtt...."
(folytatjuk)
