"Amikor ezt megláttam kétszeres volt a sokkhatás.Odamentem egy várakozó buszhoz és megkérdeztem a sofőrt,hogy merre tart.Annyit mondott,hogy a belvárosba,de,hogy pontosan hová azt még ő sem tudja...ma reggel kezdett a cégnél dolgozni.....Na akkor sok sikert!-mondtam magamban.Körbekeringtem a taxik és limuzinok között,de nem találtam olyan fuvarost ami a pénztárcámnak is ínyére lett volna.Végtére is találtam egy fehér és csillogó kerekű ford minibuszt aminek az oldalára ki volt irva,hogy "reptéri gyorsjárat".Megkérdeztem a sofőrt-egy csinos vöröshajú,fiatal csaj-hogy el vinne -e a szállodámig.-Ok.Gyere szállj be-invitált mosolygósan
. A nagy jópofizás közepette be is értünk a városba,ahol a hotelnél kiszálltam,majd hullafáradtan bevánszorogtam az épületbe,hogy elfoglaljam a szállásomat.Amikor már végre ledőltem az ágyra,már félig kómás voltam.Próbáltam arra gondolni,hogy mi lesz majd holnap,de az álom hamar meglepett és egy perc múlva már aludtam is..."
"A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna arra,hogy az elkövetkezendő években mi mindenen fogok keresztülmenni. A személyes csaták és meghasonlások.A viharos magánélet.A kalandok hosszú sora amely még rám várt.Harc a mindennapokban és harc a túlélésért."
"Bármerre vitt az utam Észak Amerikában mindig találkoztam mindenféle emberrel.Jóval,rosszal,furcsával és még furcsábbakkal. Mindenkit baráti stilusban,keresztényi naivsággal közelitettem meg.Sportosan szólva ez átértékelte a végeredményeket is a tabellán.Éppen ezért szándékosan megváltoztattam a könyvben szereplő valós személyek neveit. Később még majd megköszönnék,hogy így tettem..."
No comments:
Post a Comment